Edoras (jelentése: az udvarok), Lovasvég legfontosabb települése, a rohani királyság fővárosa. Éorl és Brego, az ország első és második királya építette a Harmadkor 26. századában. Ez a város a király székhelye. Több ember él itt, mint Rohan bármely más településén (a Harmadkor végén legalább kétszáz ház alkotja), emiatt különleges helyzetben van, mert lakói több élelmet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek. A város léte nagymértékben függ a kereskedelemtől.

A kapujához vezető út mentén sírhalmok sorakoznak. A nyugati halomsor alatt pihennek az első nemzetség királyai, Eorltól Helmig, a keleti alatt pedig azok az uralkodók, akik Fréaláf és Thengel között irányították a népet. Théodredet, Théoden fiát is itt temették el, miután megölték Szarumán orkjai. A városba érkező idegen a halmok láttán megértheti: Rohan népe nagy tiszteletben tartja holt hőseit.

Edorasban van az a csodálatos istálló is, amelyben külön „lakrészt" alakítottak ki a fejedelmi Keselyüstök számára. A városban csupán néhány föld- és kézműves él; a polgárok többsége a Királyi Gárdában szolgál. Ha nem Meduseldben, az Aranycsarnokban és a trónteremben teljesítenek szolgálatot, a király ügyeiben járnak el a közeli és távoli településeken. Meduseld tetejét arannyal borították, oszlopait és boltíveit a legügyesebb rohír mesterek készítették; a csodálatos, faragott felületeket egymásba kapaszkodó állatok és lovak képei díszítik, jelezve, hogy a lovasurak szeretik és tisztelik nemes hátasaikat.

Edoras lakóinak nagy része valamilyen formában közvetlenül részt vesz a király és az udvartartás mindennapi életében. Mivel szorosan kötődnek az uralkodóhoz, a király nevében fellépő Kígyónyelvű játszi könnyedséggel hatást gyakorolhatott a város és végső soron az ország teljes lakosságára.

Annak ellenére, hogy kiválóan védhető helyen áll (egy meredek oldalú domb tetején, közel az Ered Nimraishoz, a Fehér-hegyhez), és lakói a közelben folyó Hókútból könnyen vízhez juthatnak, Edorast nem lehet valódi erődítménynek nevezni. Bár minden oldalról hatalmas fal és cölöpkerítés védi,ha vész fenyeget, lakói a folyó mellett, a várostól néhány mérföldnyire álló dúnhargi erődbe menekülnek. Az erősség palánkfalait többször is áttörték az építése és Théoden uralkodása között eltelt ötszáz esztendő során. A Harmadkor 2758. évében, a dúnföldiek inváziója során Théoden királynak is rá kellett döbbennie, hogy nincs könnyű dolga, ha meg akarja védeni népét. A világ változásának korában élt, s ő volt a történelem első olyan királya, aki önként elhagyta Edorast, amikor a Szarumán által felbujtott vademberek felperzselték Rohan falvait, és megindultak a főváros irányába. Edoras lakói a Helm-szurdokban lezajlott csata után természetesen hazatértek, és boldogan látták, hogy a vad hordák mégsem jutottak el a városig. (A rohírok megtizedelték a vadembereket, akik a vesztes csaták után egyre kevésbé hittek Szarumánnak, s végül egyszerűen hazamentek Dúnföldére.)