Íjak

Legolas első íját a Bakacsinerdőben, valamilyen keményfából (valószínűleg tiszafából) készítették. Látszólag egyszerű fegyver volt, a númenori hosszúíjak stílusában egyetlen darabból faragták ki. Felületét pompás aranylevelekkel és indákkal díszítették. Mivel Legolas főként erdőben, fák között használta, az íj nem lehetett különösen hosszú - felajzott állapotban a magassága hatvan hüvelyk lehettett -, de legalább kétszázötven yard távolságra elhordott. (A Bakacsinerdőben az ellenség ennél általában jóval közelebb volt Legolashoz.)
A Bakacsinerdőben készült nyílvesszők hossza harminc hüvelyk volt. Ezeket a vesszőket hosszúkás, keskeny heggyel látták el, amely átütötte a páncélt, és mélyen behatolt a húsba. A vessző végén lévő rovátokat kézzel faragták ki, a tollak az erdőben honos madaraktól származtak. Legolas tegeze festett, vékony gyantaréteggel bevont fából készült. A tegez felső nyílásának peremét vékony aranylemezzel borították.
A lórieni íj pompás darab volt. Ezt is egyetlen darab fából faragták ki, ezt is levelekkel és indákkal díszítették, de felajzott állapotban legalább hatvannyolc hüvelyk magas volt, és négyszáz yard távolságra röpítette a vesszőket.
Ha hinni lehet a beszámolóknak, az íj idegébe Galadriel úrnő néhány hajszálát is belefonták. A mallorn fának köszönhetően legalább százötven font kellett a felajzásához. Jóval hosszabb volt a Bakacsinerdőben készült íjaknál, és jóval messzebre hordott. Amikor nem tartotta a kezében, Legolas bőrtokba dugta a fegyvert; a tokot a tegez hevederéhez csatolt szíj tartotta. A nyílvesszők hossza negyven hüvelyk volt. Valamivel vékonyabbak voltak, mint a Bakacsinerdőben használt vesszők, így a nagyobb hosszúság nem jelentett nagyobb súlyt. Végükhöz zöldes aranysárga, rombusz alakúra metszett pulykatollakat erősítettek. A vesszőket zöldre festették, hegyük formája a mellorn levelére emlékeztetett. A rovátok belsejét apró csontokkal vagy különleges, csak az Ezüst-érben található kovaszilánkokkal erősítették meg. A lórieni tegez fából, borítása bőrből készült. A gyönyörű tárgyat egy aranylemezből kivágott fácánkakas díszítette, a fedelét aranykapoccsal lehetett lezárni. Körülbelül két tucat vessző fért el benne. Legolas szíjakkal szorosan a vállához és a mellkasához erősítette, hogy harc vagy futás közben ne mozduljon el. Mivel harc közben villámgyorsan kellett előkapnia a vesszőket, mindig biztosnak kellett lennie abban, hogy a tegez pontosan ott van, ahová nyúl.

Fehér Kések

Az íját tartalmazó tokot és a tegezét tartó pántokhoz két bőrhüvelyt is hozzáerősített, ezekbe dugta kát hosszú kését, amelyet "Fehér Kések" néven ismertek, mivel markolatuk gyöngyházszerű anyagból készült. A két fegyver egyforma volt. Hosszuk alig érte el a két lábat, nyolc hüvelyk hosszú markolatukat ugyanolyan indák és levelek díszítették, mint Elrond kardját, Hadhafangot. Keresztvasuk - akár a híres kardé - bronzból készült. A tizenhat hüvelyk hosszú, finom acélból kovácsolt pengéket indákat és leveleket formázó rézberakások díszítették. Csak az egyik oldalukra köszörültek élt; a vágóélük és a hegyük között alig egy hüvelyknyi volt az ív. Legolas gyorsan előkaphatta a késeket, és villámgyorsan vágó vagy döfő mozdulatokat tehetett velük.
Mivel kardot csak egyszer vett magához (akkor, amikor Théodennel és Aragornnal a Helm-szurdoknál végrehajtotta a kirohanást), közelharcban csak ezt a két kést használhatta. Egyszerre forgatta a fegyvereket, és olyan gyorsan mozgott, hogy nem is volt szüksége hosszabb pengékre vagy pajzsra.
Egyes feltételezések szerint Legolas balkezes volt, de mivel mindkét kést ügyesen használta, nyugodtan kijelenthetjük, hogy kétkezes volt.

Páncél

Két, bőrből készült alkarvédőjén kívül Legolas egész életében csak egyszer öltött páncélt, nevezetesen a Helm-szurdokban lezajlott csata előtt. Ebben az esetben is csak azért tette ezt, mert tudta, hogy az ütközet brutális közelharcok sorozatából fog állni, és a falak tetején nem lesz majd elég helye ahhoz, hogy kitérjen az urukok csapásai elől.
A vállára, a karjára és a mellkasára vastag bőrvérteket csatolt. A mellvértje nyolc ívelt bőrlemezből állt (a negyedik, a hatodik és a nyolcadik ívet jellegzetes rohani minták díszítették), így ez nem akadályozhatta a mozgásban.
A Pellenor mezején lezajlott csata előtt nem volt ideje arra, hogy vértet öltsön, így szokásos utazóruháját viselte, amely hímzett, világoskék selyemingből, puha, szürkészöld gyapjúnadrágból, és majdnem térdig érő, indamintázattal ellátott bőrcsizmából állt. Kétrétegű bőrzekéjének alsó része erdőzöld volt, a valamivel vastagabb külső rész barna. Az inge fölött, de a zekéje alatt viselt tunika a csípője alá, az ujjrész a könyökéig ért. Vállára azt a köpenyt terítette, amelyet Lórien űrnőjétől kapott ajándékba; a köpenyt egy levél formájú ezüstkapoccsal tűzte tunikájához.

Forrás: Fegyverek és Hadviselés Középföldén