A film elején képet kapunk a hobbitok, azaz a torkos félszerzetek otthonáról, akik éppen a nagy kalandor, Zsákos Bilbó (Ian Holm) 111. születésnapját ünneplik. Unokaöccse, Frodó (Elijah Wood) még nem sejti sorsát: nagybátyja hamarosan eltűnik, és egy gyűrűt hagy rá örökségül, amely sötét erő birtokosa: Szauron, Mordor fekete birodalmának ura a Gyűrű segítségével a világ népeinek leigázására tör – a tündék, a törpök, a hobbitok és az emberek mindannyian a hatalmába kerülnek, ha sikerül megkaparintania. Frodóra hárul hát a feladat, hogy mindezt megakadályozza: meg kell semmisítenie a nagy hatalmú ékszert, csak hát ezzel az oroszlán barlangjába kell besétálnia. Küldetésében nyolc hű barátja segíti: együtt, kilencen alkotják a gyűrű szövetségét.

A filmet Peter Jackson rendezte, az ő nevéhez fűződik a Braindead (vagy Dead Alive, magyarul Hullajó) című horrorkomédia is, amely szintén bővelkedett látványvilágban. A főszerepekben olyan színészek láthatóak, mint Elijah Wood (The Faculty — Az invázium), Ian Holm (Naked Lunch — Meztelen ebéd), Cate Blanchett, Liv Tyler és Christopher Lee.

Egy bizonyos: a stábnak nem volt könnyű dolga. És egy ilyen terjedelmes regény figyelembevételével többet is várhattunk egy átlagos, 90-120 perces filmnél. Meg is kaptuk. Ha a trilógia további két része (The Return of the King és The Two Towers) is olyan hosszú lesz, mint a The Fellowship of the Ring, akkor összesen 9 órányi élvezetben lehet részünk.

Grant Major látványtervező és Jim Rygiel speciális effektus szakértő munkája önmagáért beszél. A látványhoz hozzájárulnak az igen „szépre” sikeredett pokolfajzatok, e teremtmények öltöztetője Richard Taylor. Hogy ezt a csodás birodalmat mennyire ízig-vérig sikerült megismernünk, az Andrew Lesnie, az operatőr munkáját dicséri.

Sajnos Tolkien, tudtán kívül abba a kelepcébe esett, hogy a történetein nevelkedő újabb írónemzedék a fantasyt mára túlságosan kommersszé tette. A számos tehetségtelen író fantasyján elfásultunk már és elfásultak a műfaj rajongói. Akiknek nem tetszett, vagy kevésbé volt élvezetes a film, azok pontosan azért nem tudták élvezni, mert nem voltak képesek elkülöníteni a klasszikus, igazi értéket a mai, lejárt sablonok alapján készült unalmas történetektől. A Gyűrűk ura nem egy a sok fantasy közül, hanem az első. H. P. Lovecraft is nagy népszerűségnek örvend, pedig vele is ugyanez történt. Mindkét szerző műveinek világát annyian próbálták tovább szélesíteni vagy részleteket átültetni a sajátjukéba, hogy sajnos, egyre jobban ellaposodtak. Ez a történet és ez a film pedig méltán fölözheti le a szinte egyidőben bemutatott vetélytársát, a Harry Pottert.

Érdemes megemlítenünk, hogy nem ez volt az első Gyűrűk ura-film. Ugyanezzel a címmel készült 1978-ban egy animációs film Ralph Bakshi rendezésével, nem számottevő sikerrel. A film azt hibázta el, hogy a regényfolyam harmadik részének a közepén vágta el a történetet. A következő rajzfilm a The Hobbit volt ugyancsak 1978-ból. A harmadik, amely valójában az első folytatása a The Return of the King volt 1980-ból. Mindhárom film azért arathatott igen mérsékelt sikert, mert sok mindennel rontották el azokat (egyes vélemények szerint többek közt azért, mert nem olvasták el a regényt...).

A Gyűrűk urát kétféle ember nézte meg: aki előtte már olvasta a vaskos regényt, és aki utána fogja. Én az utóbbiak közé tartozom. És persze azok közé is, akik már türelmetlenül várják a folytatást.