Az ősi világból származó, árnyékból és tűzből álló rémséges teremtmény fajtájának utolsó egyede. Morgoth egyik legfőbb szolgája volt régen, az Elsőkorban. A Nagy Ellenség szörnyű hatalmával felfegyverkezve segített urának a beleriandi háborúkban, és számos tündét és embert pusztított el. Érdekes adalék, hogy a Móriai balrog az Első Kor balrogjai közül a leggyöngébbek egyike. A szakértők szerint a Thangorodrim lerombolása után, amikor Morgothot legyőzték, a balrog elmenekült és elbújt a Hithaeglir alatt húzódó Khazad-dûm legmélyebben fekvő barlangjaiba, és ott élt több évszázadon keresztül, míg odakint átalakult a világ. Talán örökre ott maradt volna, ha Mória törpjeit a mohóság nem hajtja egyre mélyebbre, ha a mithril-ereket követve nem jutnak egyre közelebb a föld magjához. A Harmadkor második évezredében (1980-ban) megzavarták a démon nyugalmát Khazad-dûm mélyén. Ezt a démont a Harmadkorban „A balrog”-ként emlegették. A balrog ezt követően két év alatt egymaga megölte Mória törp urait: VI. Durint, I. Náint és sok más számtalan törpöt is. Akik el tudtak menekülni előle, azok nemsokára mindörökre elhagyták ősi otthonukat; Törptárnát és a királyságot. 

A következő ezer évben Khazad-dûmnak csupán egyetlen ura volt, de lakóinak száma folyamatosan növekedett: 2480-ban Szauron a Ködhegységből leereszkedő orkokat és trollokat telepített Khazad-dûmba, akik elfoglalták a törpök királyságát; a balrog ezeket gyűjtötte maga köré, és öt évszázadon keresztül rettegés és hatalom útján uralkodott sötét birodalmán. Számukra a balrog amolyan istenszerűség volt, rettegtek tőle, de ugyanakkor tisztelték is. Az igazság azonban az, hogy a démon még ekkor sem volt önálló, Szauron irányítása alatt cselekedett. (A Fehér Tanácshoz is eljutott annak a híre, hogy a törpök mit szabadítottak ki; Gandalfnak így lehetett tudomása arról, hogy Khazad-dûm sötét csarnokaiban mivel kell szembenéznie a Szövetségnek)

Amikor a Gyűrű Szövetsége Harmadkor 3019-ben átkelt Mórián, a balrog találkozott velük, s Gandalf végül szembeszállt vele.
A Piros Könyv említést tesz arról is, hogy a balrog legalább annyi mágikus erővel rendelkezett, mint Gandalf, aki így képtelen volt varázslatot alkalmazni ellene. Mivel mindketten maiák voltak, egyértelmű, hogy csakis a mágus szállhatott szembe a démonnal, egyedül ő győzhette le. Az is világosan kitűnik a történetekből, hogy hétköznapi fegyverek egyikükben sem tehettek kárt. (Morgoth rettegett szolgáit a tündék fénykorában is csak a legerősebb eldák bírták legyőzni.) Tíz napig küzdöttek egymás ellen, s közben lejutottak a hegy gyökeréig, majd ismét fel a Végtelen Lépcső tetejére, Durin Tornyába. Itt, a Zirak-zigil csúcsán Szürke Gandalf végül legyőzte a balrogot, ám ő is ’belehalt’ a harcba.

A Nyugatvégi Piros Könyvben találunk utalásokat arra, hogy a balrog „az árnyak és a lángok teremtménye” volt, fegyverként egy sokágú tűzkorbácsot és egy lángoló pengéjű, hatalmas kardot tartott magánál. 

A Khazad-dûmban talált balrogot Durin Végzetének, Durin Vesztének is nevezték, „Rettegés” vagy „Iszony” néven is emlegették.